A motoregységet a motoneuron alkotja, annak axonja elágazik egy izomban, és a beidegzett izomrostok. Három típusú motoregység létezik: lassú (S), gyorsan ellenáll a fáradtságnak (FR) és gyorsan fáradékony (FF). A köztük lévő különbségek a motoneuronok morfológiai és elektrofiziológiai tulajdonságaira, számára, morfológiájára, biokémiai jellemzőire és az egyes egységeket alkotó izomrostok anyagcseréjére, a kontraktilis időkre, az erőkre és a fáradtságállóságra vonatkoznak. A motoros egységek összehúzódássá válása a motoneuronok ingerelhetőségétől függ, és korrelál az izomrostok tulajdonságával. Az aktív egységek száma, helyzetük és kölcsönös kapcsolataik az izomban, valamint a motoneuronok által generált kisülések gyakorisága és mintázata meghatározza az izomerőt a mozgás következő fázisaiban. A motoneuronok és motoros egységek tulajdonságai a fejlődés és az öregedés során plasztikusan módosulnak, a motoros aktivitás vagy a betegség különböző formái következtében. A motoregység aktivitása szorosan kapcsolódik az izomreceptorokhoz, elsősorban az izomorsókhoz és az ínszervekhez, amelyek információkat küldenek a test és a végtagok térbeli helyzetéről a központi idegrendszerre, hozzájárulva ezzel a pontos mozgások ellenőrzéséhez.