Ez a cikk szisztematikusan áttekinti az empirikus tanulmányokat, amelyek a Delphi technika hatékonyságát vizsgálják, és kritikát nyújt e kutatásról. Az eredmények azt sugallják, hogy a Delphi-csoportok felülmúlják a statisztikai csoportokat (12 vizsgálatból kettőbe, két “kapcsolattal”) és a standard kölcsönhatásba lépő csoportokat (öt tanulmányból két, két “kapcsolattal” rendelkező csoportba), bár nincs következetes bizonyíték arra, hogy a technika felülmúlja a többi strukturált csoportot eljárások. Fontos különbségek vannak azonban a technika tipikus laboratóriumi változata és a Delphi eredeti koncepciója között, amelyek önmagukban megnehezítik a „Delphi” -ről szóló általánosításokat. Ezek a különbségek a fontos csoport-, feladat- és technikai jellemzők (például a panellista szakértelem relatív szintje és az alkalmazott visszacsatolás jellege) ellenőrzésének hiányából fakadnak. Valójában elméleti és empirikus okok vannak arra a feltételezésre, hogy az „ideális” specifikációk szerint végzett Delphi jobban teljesíthet, mint a szokásos laboratóriumi értelmezések. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Delphi hatékonyságával kapcsolatos kérdések megválaszolásához más kutatási fókuszra van szükség, a nominális csoportokon belüli ítéletváltás folyamatának elemzésére összpontosítva.