1885-ben Thomas Edison ezt írta: “Tizenkét éves korom óta nem hallottam madarat énekelni.” Senki sem igazán biztos abban, hogy Edison hogyan vesztette el a hallás nagy részét. Ez az ember mégis feltalálta az első gépet, amely képes rögzíteni a hangot és lejátszani. Valójában a fonográf volt a kedvenc találmánya. Az első fonográfot 1877-ben találták ki a Menlo Park laboratóriumában. Egy darab ónfóliát tekertek a középen lévő henger köré. Rövid üzenetet kiáltottál a henger egyik oldalán lévő darabba, miközben elfordítottad a fogantyút. A darab belsejében egy tű volt. A hangod megremegtetné a tűt vagy rezegne. A hangrezgések átmennek a tűn, és vonalat vagy barázdát képeznek az ónfóliában. A másik oldalon lévő tű lejátszhatja az imént felvetteket. Néhány játék után az ónfólia elszakad, és az üzenetet már nem lehet lejátszani. Ezért az ón-fólia felvételeket már nem lehet lejátszani. Későbbi fonográfok lemezeket játszottak. Az elsők henger alakúak voltak, kívülről a zene szólt. A későbbi lemezek lemezek vagy nagy CD-k voltak. Edison annyira szerette a fonográfot, hogy “babájának” nevezte. A következő ötven évben újra és újra javította.

Vissza az elektromos fényrendszer mozgóképeihez