A panamai isthmus
Az Isthmus bezárása a tengeri élőlények allopatriás speciációs eseményeihez vezetett mindkét oldalán (kék és zöld). A szárazföldi fajok a két kontinens (Nagy Amerikai Biotikus Csomópont) között is vándoroltak egy átjárható szárazföldi híd kialakulásakor.
Jelentős víztömeg (a Közép-Középső American Seaway) elválasztotta Észak- és Dél-Amerika kontinenseit, lehetővé téve a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán vizeinek szabad keveredését. A felszín alatt a Föld kérgének két lemeze lassan összeütközött, és arra kényszerítette a Kókusz-lemezt, hogy a Karib-tenger alá csúszjon. Az ütközés okozta nyomás és hő víz alatti vulkánok kialakulásához vezetett, amelyek közül néhány elég nagyra nőtt ahhoz, hogy szigetek. Időközben a két tektonikus lemez mozgása a tenger fenekét is felfelé tolta, és végül egyes területeket a tengerszint feletti magasságba kényszerített.
Idővel hatalmas mennyiségű Észak- és Dél-Amerikából származó üledék töltötte ki a hézagokat. az újonnan kialakuló szigetek. Évmilliók során az üledéklerakódások a szigetekre egészültek ki, amíg a rés teljesen ki nem töltődött. Legkésőbb 4,5 millió évvel ezelőtt egy szoros alakult ki Észak- és Dél-Amerika között. Azonban a Science magazin egyik cikke kijelentette, hogy az észak-kolumbiai középső miocén alapkőzetből származó cirkóniumkristályok azt jelzik, hogy 10 millió évvel ezelőtt valószínű, hogy szigetek helyett az észak- és dél-amerikai kontinens közötti teljes y ott alakult ki, ahol korábban a Közép-amerikai tengeri út volt.
A bizonyítékok arra is utalnak, hogy ennek a szárazföldi tömegnek a kialakulása és az azt követő meleg, nedves időjárás Észak-Európa felett egy nagy sarkvidéki jégtakaró kialakulását eredményezte, és hozzájárult a jelenlegi jégkorszakig. Annak tűnhet ellentmondásnak, hogy a meleg áramlatok gleccserek kialakulásához vezethetnek, de a meleg Öböl-patak fölött áramló fűtött levegő több nedvességet képes megtartani. Ennek eredményeként megnövekszik a csapadék, ami hozzájárul a hótömeg kialakulásához.
A Panama-szoros kialakulása szintén fontos szerepet játszott a bolygó biológiai sokféleségében. A híd megkönnyítette az állatok és növények vándorlását a két kontinens között. Ez az esemény a paleontológiában Nagy-Amerikai Csomópontként ismert. Például Észak-Amerikában az oposszum, a páncélos és a tarisznya mind azokra az ősökre vezethető vissza, akik Dél-Amerikából jöttek át a szárazföldi hídon. Hasonlóképpen, a medvék, macskák, kutyák, lovak, lámák és mosómedvék mind bejárták az ösvényt délre.