Kivonat

Cikk absztrakt-36 beteget vizsgáltunk MRI által igazolt, izolált akut pontine infarktusban. Az intrinsic pontine erek állandó területeinek megfelelően az infarktusok kiszámítható eloszlást követtek, lehetővé téve számunkra három fő szindróma meghatározását. Huszonegy betegnél volt ventralis pontine infarktus. A motoros érintettség az enyhe hemiparezistől (ventrolaterális pontine szindróma) a bilaterális ataxiával és dysartriával járó súlyos hemiparesisig változott (ventromedialis pontine szindróma). Ezenkívül a betegek háromnegyedénél klinikai bizonyíték volt általában enyhe tegmentális diszfunkcióra. Tizenegy betegnél tegmentális pontine infarktus volt, amely tegmentális tüneteket mutatott (szemmozgási rendellenességek, koponya idegi bénulása, érzékszervi zavarok), és többnyire enyhe motoros deficitet (tegmentális pontin szindróma). Csak négy betegnél volt váltakozó hiány, és ezek soha nem feleltek meg az úgynevezett klasszikus pontine szindrómáknak. Az infarktusokat a mediális és a szélső laterális tegmentális területen soha nem figyelték meg elszigetelten, mindig a kisagy vagy nagyobb (és többszörös) infarktusokkal társultak a hátsó keringésben. Négy, kétoldali ventrotegmentális pontine infarktusban szenvedő beteg akut pseudobulbaris bénulással, bilaterális motorhiánnyal és tegmentális tünetekkel jelentkezett. a stroke feltételezett oka (16/36, 44%). A basilaris artériaág-betegség különösen nagy ventrális infarktusokkal, súlyos klinikai tünetekkel, progresszív vagy ingadozó lefolyással és helyi kiújulással társult. A feltételezett kisartériás betegség (9/36, 25%) általában kis ventrális vagy tegmentális infarktusokkal és gyorsan javuló lacunáris szindrómákkal társult. A nagy artéria szűkülete (8/36, 22%) és a kardioembólia (1/36, 3%) ritkábban fordult elő, mint a hátsó keringési infarktusok sorozatában, amelyek egyidejű pontint és extrapontin elváltozásokat tartalmaznak.

A gyógyulás jó volt a betegek kétharmadában a rosszabb eredmény nagy ventrális infarktusokkal jár.

NEUROLOGY 1996; 46: 165-175