Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye (UNCLOS) szerint, amely 1994-ben lépett hatályba, az a kontinentális talapzat, amely határolja az ország partvonalát az ország szárazföldi területének folytatásának tekintik. A parti országoknak kizárólagos jogaik vannak a kontinentális talapzaton belüli erőforrásokra, amelyet jogi értelemben a tengerfenék a parttól nagyjából 370 km-re (200 tengeri mérföldre) vagy a kontinentális perem külső pereméig, attól függően, hogy melyik áll távolabb, teljes körűen figyelembe véve. A parttól körülbelül 650 km (350 tengeri mérföld), vagy a 2500 méter (8200 láb) izobathoz, vagy a víz azonos mélységpontjait összekötő vonalhoz képest körülbelül 185 km (100 tengeri mérföld) távolságra van a határ. Egy országnak, amelynek kontinentális talapzata a partvonaltól 200 tengeri mérföldnél messzebb húzódik, az UNCLOS ratifikálásának napjától számítva 10 év áll rendelkezésére arra, hogy a polcon a 200 tengeri mérföldes határon túli részen követelést nyújtson be. A 21. század első évtizedében számos, a sarkvidéki partvidékkel rendelkező ország versengő igényeket támasztott a Jeges-tengeren belüli kiterjesztett kontinentális talapzattal rendelkező régiókkal kapcsolatban.