KÖVETKEZTETÉSEK

A cukorbetegségben jelentkező lábproblémák továbbra is kihívást jelentenek az ezeket a betegeket gondozó orvosok számára. Nemcsak morbiditással és rokkantsággal társulnak, hanem az életminőség jelentős romlásához is vezetnek (5). Bár az amputációt követően a magas mortalitás jól dokumentált a diabéteszes lábproblémákban szenvedő betegeknél, kevés tanulmány értékelte a hosszú távú halálozást az újonnan kialakuló diabéteszes lábfekélyben szenvedő betegeknél (6).

A vizsgálat megtervezésében csak betegek vettek részt. a közelmúltban megjelenő lábfekélyekkel, így elkerülhető a betegség súlyosságának túlbecsülése, amely előfordulhat, ha az elterjedt eseteket beleszámítják. Egyszerű klinikai teszteket használtunk a PVD és a neuropathia diagnosztizálására. Ezek könnyen elvégezhetők bármely kórházban vagy közösségi lábklinikán. Eredményeinket robusztusnak tekintjük, mivel a lábfekélyes betegek nagy számát figyelték meg jelentős ideig. A halálozási arány valószínűleg különösen pontos, mivel belefoglaltuk a háziorvosi nyilvántartásokat, a kórházi adatokat és a kerületi halálozási nyilvántartásból származó információkat. A halál pontos okát azonban csak akkor lehet megállapítani, ha a beteg kórházunkban elhunyt.

Megfigyelési tanulmányok szerint a cukorbetegségben és a lábfekélyben szenvedő betegek 6–43% -a végül amputációvá válik (7–9 ). Ramsey és mtsai. (10) 4 év alatt 11,2% -os amputációs arányt jelentett az újonnan kialakuló lábfekélyben szenvedő betegeknél. Ez összhangban van a nyers amputációs rátákkal (16%), az 5 éves amputációs rátákkal (19%) és az amputációig eltelt átlagos idővel (58 hónap) a sorozatunkban. Megállapították, hogy a perifériás impulzusok hiánya a későbbi amputáció kockázati tényezője (11–16). Vizsgálatunkban az amputált betegek 59% -ának volt PVD-je. Az ötéves amputációs ráta (27%) magasabb volt, és az amputációig eltelt idő (53 hónap) kevesebb volt (P < 0,05) ezeknél a betegeknél. A perifériás neuropathia előfordulása nem volt szignifikánsan gyakoribb az amputeusok körében. Valójában az amputációig eltelt idő nagyobb volt a neuropathiában szenvedőknél, mint azoknál, akik nem szenvedtek (2. táblázat). Úgy gondoljuk, hogy azoknál, akiknél klinikai neuropathia nélkül alakultak ki fekélyek, nagyobb valószínűséggel volt PVD zavaró változó.

A lábfekélyben szenvedő betegeknél magas a halálozási arány a vizsgálatunkban (átlagos túlélési időszak 50 hónap és 5 éves halálozási arány 44%). Boyko és mtsai. (17) 2,39-es relatív halálozási kockázatról számolt be új lábfekélyt kialakító cukorbetegek körében, és megjegyezte, hogy az összes magas altípusú összes halálozás azt sugallja, hogy a diabéteszes lábfekélyek még ismeretlen állapotok jelzőjeként szolgálhatnak a halálozás növelésére. A legtöbb szerző magasabb mortalitást talált diabéteszes betegeknél, akiknél korábban amputáltak (8,11,18). Sorozatunkban az amputáltak ötéves mortalitása (47%) nem volt szignifikánsan nagyobb, mint az amputáció nélküli betegeknél (43%). Hozzánk hasonlóan Ramsey és mtsai. (10) nem talált magasabb halálozást 80 olyan beteg között, akiknél amputálták az 514, diabéteszes lábfekélyben szenvedő beteg csoportját.

Kevés tanulmány foglalkozott a túlélés kérdésével a különböző típusú diabéteszes lábfekélyekben. A helyi lábműtétet végző diabéteszes betegek egy csoportjában az arteriopathiában szenvedők mindössze 11% -a, szemben a PVD-ben szenvedők 58% -ával élte túl a medián 92 hónapos követést (19 Hasonló eredményeket jegyeztek fel a londoni King’s College egyik tanulmánya (20). Vizsgálatunkban az iszkémiás fekélyben szenvedő betegek 5 éves mortalitása magasabb volt (56%), mint a neuropathiában szenvedőknél (45%; P = 0,01). Valójában a mi és a legtöbb más sorozatunk páros összehasonlításakor a PVD jelenléte szignifikánsan összefügg a lábfekélyes betegek túlélésének csökkenésével (17–20). Ennek oka valószínűleg a koszorúér és az agyi keringés társult érelmeszesedése. Az iszkémiás fekélybetegek átlagos életkora azonban körülbelül 8 évvel volt magasabb, mint a neuropathiás betegeké, és a multinomiális regressziós elemzés modelljén csak a növekvő életkor állapította meg a halálozás előrejelzését. Így az iszkémiás fekélyben szenvedő betegek magasabb kora zavaró változóként hat.

Hároméves mortalitást 23, illetve 22% -os amputációs arányt figyeltek meg azoknál a betegeknél, akik nem szenvedtek neuropathiában vagy PVD-ben. . Valószínű, hogy ezeknél a betegeknél PVD vagy neuropathia volt, amelyet a klinikai kritériumok nem mutattak ki. Akárhogy is, eredményeink azt igazolják, hogy a cukorbeteg lábfekélyben szenvedő betegeknél az alap etiológiától függetlenül nagy az amputáció és a halál kockázata, és agresszív kezelést érdemel.

Összefoglalva, ez a tanulmány megerősíti a diabéteszes lábfekélyek a kapcsolódó jelentős morbiditás és fogyatékosság mellett. Úgy tűnik, hogy a mortalitás független a fekély kockázatát növelő tényezőktől, azaz a neuropathiától és a PVD-től olyan betegeknél, akiknek már kialakult diabéteszes lábfekélye van.Agresszív multidiszciplináris megközelítésre van szükség nemcsak az ilyen betegek lábproblémáinak kezelésére, hanem a többi társbetegség okozta halálozás kockázatának felismerésére és csökkentésére is, mind a végtag, mind az élet megmentése érdekében.