Az ökörfarkú leves változatai népszerű hagyományos ételek Dél-Amerikában, Nyugat-Afrikában, Kínában, Spanyolországban, Koreában és Indonéziában. A kínai konyhában általában 牛尾 汤 nevű levest készítenek belőle (niúwěi tāng, “ökörfarkú leves”). A koreai konyhában az ökörfarkú levest kkori gomtangnak (lásd gomguk) nevezik. Sűrű leves sózzuk és egy tál rizzsel fogyasszuk. Használható alapanyagként a tteokguk (rizspogácsa leves) készítéséhez. Párolt ökrös vajbabbal vagy főételként (rizzsel) legnépszerűbb Jamaikában és más nyugat-indiai kultúrákban. Az Oxtail nagyon népszerű Dél-Afrikában, ahol gyakran hagyományos potjie serpenyőben főzik, amely egy háromlábú öntöttvas edény, amelyet nyílt tűz fölé helyeznek. Az oxtailot Afrika más déli részein, például Zimbabwében is fogyasztják, és tálalják szadzával és zöldekkel. Az Egyesült Államokban az ökörfark az afrikai-amerikai háztartások támasza. A kubai konyhában pörkölt készíthető a rabo encendido nevű ökörfarkból. A Fülöp-szigeteken a Kare- nevű mogyoró alapú pörköltben készül. Iránban az Oxtail lassú főzéssel készül, és a csülök helyettesítésére szolgál a Baghla-Poli-Mahicheh nevű ételben, amelyet rizzsel, szárral (vagy ökörfarkkal) és gyógynövények keverékével készítenek, beleértve kaprot, koriandert, petrezselymet és fokhagymát. Indiában Dumghazah néven ismerik Lucknow-ban (Uttar Pradesh) és környékén, és csemegének számít, bár egyre kevésbé népszerű a régió jelenlegi generációi körében.