Nehéz hiányozni egy élénk kék farkú gyíkról. Ezt a színes kis gyíkot kékfarkú skinknek hívják, más néven nyugati skinknek (Plestiodon skiltonianus). A kékfarkú bőr napközbeni, vagyis nappal aktív, éjszaka pedig pihen. Tavasszal vagy nyáron valószínűleg reggel és késő délután süt a napon. A kékfarkú bőr általában tavasszal párosodik, miután a téli pangás időszakából kikerül, és júniusban vagy júliusban az ideális hőmérséklet esetén laza talaj alá rakja petéit. Általában hároméves koruk körül érik el ivarérettségüket, és akár 10 évig is élhetnek.

Míg a ragyogó kék farok gyakran ajándékozás az azonosítás céljából, nagyon is lehetséges ezt a fajt anélkül látni olyan éles színezés. A kékfarkú bőrök öregedésével gyakran elhalványulnak a színeik, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberek általában elveszítik hajszínüket. Lehetséges, hogy látott már kékfarkú skinket anélkül, hogy valaha is tudta volna! A kék farok nélkül is vannak módszerek ennek a gyíknak a könnyű azonosítására. Például mindig van egy sötétbarna vagy fekete sávjuk, amely a fejük oldaláról származik, és túlnyúlik a hátsó lábukon. Általában 100–210 mm (4–8,25 hüvelyk) hosszúak, beleértve a farkukat is, így mindenképpen elég nagyok ahhoz, hogy észrevegyék kirándulás közben.

A kékfarkú bőrhöz hasonlóan sok más gyíkok abban a képességükben, hogy autotomiát végezzenek. Ez azt jelenti, hogy eldobhatják a farkukat, amikor egy ragadozó elkapja őket, ami gyakran elég sokáig elvonja a figyelmét a ragadozóról, hogy a bőr eltűnhessen. Farkuk visszanő, de gyakran sötétebb színű és eltorzult. Ha maguk is ragadozók, a kékfarkú bőr nem válogatós. Étrendjükben tücskök, bogarak, legyek, szöcskék, pókok és még giliszták is lehetnek. Kékfarkú bőröket Nyugat különböző részein találhat, a Brit Columbia déli középső részén, Baja California déli részén és kelet felé Montanáig. Ha sétálni készül ezeken a helyeken, tartsa szemeit lehúzva egy kis kabózsás gyíkért.