Az elsődleges szukcesszióban úttörő fajok, például zuzmó, algák és gombák, valamint más abiotikus tényezők, például a szél és a víz kezdik “normalizálni” az élőhelyet. Az elsődleges szukcesszió sziklaalakzatokon, például vulkánokon vagy hegyeken kezdődik, vagy olyan helyen, ahol nincsenek élőlények vagy talaj. Az elsődleges szukcesszió a vaszkuláris növények növekedésének optimálisabb állapotához vezet; a pedogenezis vagy a talajképződés, valamint a megnövekedett árnyékmennyiség a legfontosabb folyamat.

Ezeket az úttörő zuzmókat, algákat és gombákat uralják, és gyakran helyettesítik a kevésbé zord körülményekhez jobban alkalmazkodó növények, ezek a növények közé tartoznak az erek növényei, például a füvek és néhány cserje, amelyek képesek vékony talajban élni, amelyek gyakran ásványi alapúak. A víz és a tápanyagok szintje a kiállított szukcesszió mennyiségével növekszik.

Az elsődleges szukcesszió korai szakaszában olyan fajok dominálnak, amelyeknek kis távolsága van (mag és spóra), amelyek nagy távolságokra oszthatók el. A korai gyarmatosítók – gyakran algák, gombák és zuzmók – stabilizálják a szubsztrátumot. Az új talajokban korlátozott a nitrogénkészlet, és a nitrogénmegkötő fajok általában fontos szerepet játszanak az elsődleges utódlás korai szakaszában. Az elsődleges szukcesszióval ellentétben a másodlagos szukcesszióban uralkodó fajok általában a folyamat kezdetétől fogva jelen vannak, gyakran a talaj magbankjában. Egyes rendszerekben az egymás utáni utak meglehetősen következetesek, és így könnyen megjósolhatók. Másokban számos lehetséges út létezik. Például a nitrogént rögzítő hüvelyesek megváltoztatják az egymás utáni pályákat.

A zuzmó vagy a gomba spórái, mint úttörő fajok, sziklák földjére terjednek. Ezután a kőzetek kisebb részecskékre bomlanak. A szerves anyagok fokozatosan felhalmozódnak, elősegítve a lágyszárú növények, például a fű, a páfrányok és a gyógynövények növekedését. Ezek a növények tovább javítják az élőhelyet azáltal, hogy meghalva több szerves anyagot hoznak létre, és élőhelyeket biztosítanak a rovarok és más kis állatok számára. Ez nagyobb edényes növények, például cserjék vagy fák előfordulásához vezet. Ezután több állatot vonzanak a területre, és eljut a csúcspont közösségéhez.