Ókori FENIKIA, az ie 3000-ben létező városállamok elvesztett konföderációja. és ie 146-ban ott volt, ahol LEBANON van. A kultúra a tengeri kereskedelemről és a kereskedelemről, valamint a gyarmatosításról volt ismert. A föníciaiak által hagyott legfontosabb örökség azonban egy 22 karakterből álló ábécé volt, amely a héber, görög és római írás alapjává vált. Kr. E. 1600-ban a Kánaánit nevű ábécét használták a Földközi-tenger keleti részén. A protokanánita 28 szótagból álló szimbólumból állt, és egyiptomi hieroglifákon alapult. Néhány évszázad alatt a föníciaiak ebből fejlesztették ki saját ábécéjüket. Széles körű kereskedelmük miatt a föníciaiak abban a helyzetben voltak, hogy az egész Földközi-tenger térségében elterjesztették az általuk használt írásokat. A görögök az ie 8. században adaptálták az ábécét. és magánhangzókkal és karakterekkel egészítette ki az egyes hangokat, nem pedig szótagokat. Ez a változat elterjedt a Balkánon, OROSZORSZÁGON és OLASZORSZÁGON.

A föníciaiak i. e. 3000 körül érkezett a Levant-ba; eredeti hazájuk nem ismert. A MEDITERRÁN-TENGER és a Libanon-hegység között egy keskeny földsávon telepedtek le. Hogy mit hívtak maguknak, nem ismert; i.sz. 15. századra nyúló néhány felirat kánaánitákként emlegetik őket. Kezdetben nagyobb városuk Szidon volt, és a Biblia Ószövetségében is szidonitáknak hívták őket. Kr. E. 1200-ig a föníciaiak nagy kikötővárosokat építettek a Földközi-tenger mentén. Tyrus hamarosan felülmúlta Sidont befolyással; további városok Byblos, Akka, Aradus, később pedig Berytus voltak. Ezeket a kikötővárosokat önálló városállamok kormányozták, és örökletes királyok irányították őket. Kereskedőként ismerték őket azonban legjobban. Betakarították és szállították a libanoni erdők cédrusait, fenyőit és ciprusait. Egyéb termékek közé tartoztak a textíliák; A föníciaiak figyelemre méltóak voltak ruhájuk gazdag lila színéről, amely murex héjú csigából származott. Ezeknek az eldobott kagylóknak több méter magas dombjaira bukkantak az ősi Sidon feltárása közben. A föníciaiak is ismertek üvegárukról, amelyek gyakran tisztaak voltak; feltalálhatták az üvegfújást. A föníciaiak is kereskedhettek rabszolgákkal. A fémmegmunkálás föníciai művészetté vált. A fémek olyan messziről érkeztek, mint Nagy-Britannia, ÍRORSZÁG, SPANYOLORSZÁG és Bretagne; az alapanyagokat a föníciaiak által a Földközi-tenger térségében létrehozott gyarmatok hálózata importálta. . A legkorábbi föníciai kolónia a ciprusi Kition volt, rézforrás. BC1010-ben a föníciaiak megalapították Gadeset (Cadiz). Az észak-afrikai Utica-t 1101-ben építették. Malaca (Malaga), Joppa (Yafo), Leptis Magna (a mai Tripoli közelében) és számos más város Észak-Afrika, Ibéria déli része és a a Földközi-tenger szigetei következtek. A 8. századra a föníciaiak a Földközi-tengeren túl, Spanyolország és Marokkó atlanti partjai mentén kereskedtek, különösen olyan fémekkel, mint a réz, ón és arany. Kr. E. 814-ben megalapították legfontosabb telepüket, Karthágót, a mai Tunisz közelében. Herodotosz azt állította, hogy a föníciaiak megkerülik Afrikát, ami három évig tartott. annak a birodalomnak. Az Asszír Birodalom ie 612-ben, és ie 539-ben esett el. Fönícia a PERSIÁLIS KIRÁLYSÁG részévé vált. A föníciai kolóniák továbbra is kereskedtek és uralják a Földközi-tengert, Karthágó vezetésével autonóm módon irányítják magukat. Karthágó a Gibralter-szoros felett irányította a kereskedelmet, megalapította saját kolóniáit Spanyolország déli részén, és folytatta a fémkereskedelmet, ahogy az eredeti föníciai városok tették. Karthágó környéke gazdag gabonatermést hozott, és a város ellenőrizte ennek exportját és értékesítését is. Karthágó régóta folytatott versengést folytatott olyan görög kereskedelmi gyarmatokkal, mint Massalia (Marseille).

Karthágó erős haditengerészete Kr. E. 241-ig uralta a Földközi-tengert, amikor Róma Olaszországban konszolidálva hatalmat gyakorolt Szicília felett Karthágóból az első pun háborúban. Az ie 218-as második pun háború idején a karthágói tábornok, Hannibal, seregével és elefántjaival átkelt az Alpokon Olaszországba és legyőzte a rómaiakat. Kr. E. 202-ben Scipio Africanus római tábornok Zamánál megverte Hannibált, és arra kényszerítette a karthágóiakat, hogy feladják Spanyolország irányítását, korlátozzák flottájukat és súlyos adókat fizessenek. Az évek során Karthágó kezdett újra erősödni, és ie. 146-ban, Róma ismét háborúba lépett a várossal. Hat hónapos ostrom után Róma teljesen elpusztította a várost, megölte vagy rabszolgává tette az összes lakost, sóval beültette a környező mezőket, hogy ott ne nőjön újra semmi.