MEGBESZÉLÉS

Ebben a cikkben két gyakran használt viselkedési mutatóra összpontosítottunk – az életen át tartó szexuális partnerek számára és a szexuális partnerek számát az elmúlt 12 hónapban – és négy, Kelet- és Dél-Afrikában végzett tanulmány válaszait hasonlította össze. Adatokat szolgáltattunk olyan kérdésekre adott válaszokból, amelyeket legalább egyszer feltettek négy nagy populációalapú kohorsz-vizsgálat keretében, amelyeket a HIV prevalenciájára, előfordulására és a szexuális viselkedés longitudinális változásaira vonatkozó kérdések megválaszolására hoztak létre. Ezen oldalak korábbi cikkei leírják a tanulmányokat és dokumentálják a szexuális magatartás változását. 6 7 17–19

A jelentett, életen át tartó partnerek száma több hasonlóságot mutatott a korcsoportok között a négy helyszínen. Valamennyi helyszínen, idősebb korban (> 35 év), a férfiak átlagosan körülbelül 10 élettartamú szexuális partnerről számoltak be, ami összhangban áll az ugandai DHS-felmérések eredményeivel (10,6 életen át tartó szexuális életkor) partnerek a 40–49 éves férfiaknál 2004-ben) és Zimbabwe (8,0 életen át tartó szexuális partner a 40–49 éves férfiaknál 2005-ben). 20 21 A nők sokkal alacsonyabb átlagot jelentettek 2 vagy 3 életen át tartó partnernél az összes helyszínen, ami megint hasonlóan a Wellings és mtsai által közölt megállapításokhoz. 3

Összehasonlítva az azonos korú születési kohorszokat, a férfiak körében a későbbi születésű kohorszban élők kevesebb élettartamú szexuális partnerről számoltak be, mint a korábbi születési kohorszoké. A nők körében azonban kevesebb bizonyíték mutatkozott a későbbi születési kohorszok csökkenésére a korábbi születési kohorszokhoz képest. Néhány férfi születési kohorszon belül, különösen azoknál, akik Maszakában születtek az 1950-es és 1960-as években, az életkor növekedésével az életen át tartó szexuális partnerek átlagos számának csökkenése figyelhető meg. Ennek oka lehet az élethosszig tartó élettársi kapcsolatok téves bejelentése, mivel a maszakai férfiak és nők 25% -a kevesebb életre szóló partnert jelentett egy későbbi felmérés során, mint a korábbi felmérés. Ugyanakkor a szelektív halálozás is hozzájárulhat ehhez a csökkenéshez, amelynek során a nagy számú partnerrel rendelkező személyeket eltávolítják a népességből az AIDS-halálozás révén. Ezenkívül az összes webhely nyitott kohorstagokat alkalmazott az elemzésben ahelyett, hogy csak egy zárt kohorszra korlátozódna, és így a részvétel megváltoztatása szintén hozzájárulhat ehhez a megfigyeléshez.

A férfiak és a nők esetében is vannak kisebb eltérések az arányban több, mint egy életen át tartó szexpartner jelentése a webhelyek között Maszakában minden életkorban kevesebb férfi jelentett egynél több szexuális partnert más oldalakhoz képest. Rakai városában az összes korcsoportban több nő számolt be arról, hogy egynél több élettársa van. Umkhanyakude-ban a > 24 évesnél idősebb nők nagyobb hányada jelentett egynél több élettársat, ami összefüggésben lehet a házasság alacsony arányával és az első házasság későbbi életkorával ebben a népességben. 19 22 Annak ellenére, hogy a bejelentett élettársi partnerek között vannak ilyen különbségek, következetes a férfiak aránya, akik az elmúlt 12 hónapban egynél több szexuális partnerről számoltak be. Ez azt sugallja, hogy az elmúlt 12 hónapban jelentett párkapcsolatok megbízhatóbb mércék lehetnek, mint a jelentett életkori szexuális élettársi kapcsolatok, mivel ezeket a jelentéseket kevésbé valószínű, hogy befolyásolja a visszahívási torzítás.

A nőknél az első nemi életkor medián kora körülbelül 5 évvel fiatalabb, mint a férfiaknál Ugandában és Umkhanyakude-ban. 23 24 25 éves korára azonban a férfiak és a nők több mint 90% -a számolt be arról, hogy szexuális partnere van az elmúlt 12 hónapban, és szexuálisan aktívnak mondható . Idősebb nőknél (> 40 év) a szexuálisan aktív arány csökkenését figyelték meg az összes helyszínen. Az idősebb férfiaknál azonban a szexuálisan aktív arány ilyen csökkenése csak az ugandai Masaka telephelyen volt tapasztalható, és a legtöbb országban nem volt látható Wellings és munkatársai által végzett nagy összehasonlító elemzésben. 3 A Manicaland és az Umkhanyakude kohorszokban volt néhány bizonyíték a szexuális partnerek jelentett számának csökkenésére az elmúlt 12 hónapban a későbbi születési kohorszokban, különösen a fiatalabb korosztályok körében. Mások a szexuális partnerek számának csökkenéséről számoltak be Ugandában az 1990-es évek közepén, amely a jelen cikkben szereplő időszakot megelőzi. 17 18

Mind a négy helyszínen szembetűnő nemi különbség volt a jelentettekkel szemben. a partnerek száma és az egynél több szexuális partnerről beszámoló arány mind az élettartamú partnerek, mind az elmúlt 12 hónap során. Wellings és mtsai rámutatnak, hogy ez természetesen felmerülhet az afrikai népesség korszerkezetével és az életkor keveredésének mintázataival, amely szerint az idősebb férfiak nemi életet élnek a fiatalabb nőkkel.3 Boerma és munkatársai azonban megjegyzik, hogy a közösségi kohorszfelmérésekből hiányozhatnak az erősen szexuálisan aktív nők és a szexuálisan inaktív férfiak, mivel e csoportok között magas a migráció és a mobilitás szintje, 25 vagy a szexuális magatartást vizsgáló felmérések szelekciós torzításai miatt. Számos közelmúltbeli afrikai szexuális viselkedési felmérést végeznek a HIV-megfigyelés részeként, és a nagyobb számú szexuális partnerrel rendelkező személyek úgy érezhetik, hogy nagyobb a HIV kockázata, és kevésbé valószínű, hogy részt vesznek a felmérésben. Ezen túlmenően a nők alul tudják jelenteni a szexuális partnerek számát, a férfiak pedig hajlamosak a túlzott jelentéstételre.26 Azonban a szexuálisan aktívak aránya az elmúlt évben hasonló volt a férfiak és a nők számára mind a négy helyszínen, és ez nem idővel változik.

Mindezen oldalakon számos HIV-megelőzési beavatkozás történt, amelyek célja a szexuális partnerek számának csökkenésének ösztönzése. Ezeknek a beavatkozásoknak más hatása lehet a férfiak szexuális viselkedésére, mint a nőkre. Ugandából származó eredmények azt mutatták, hogy a nők (az 1980-as években született) későbbi születési kohorszai késleltették a szexuális debütálást a korábbi nők (1950-es és 1960-as években született) kohorszukhoz képest, bár ezt a hatást a férfiak körében nem figyelték meg.23 Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy a későbbi férfi kohorszok kevesebb szexuális partnerről számoltak be, mint az azonos korú férfiak korábbi kohorszai. A férfiak körében a jelentett szexuális partnerek számának csökkenése alacsonyabb igényt jelenthet a fiatalabb nőkkel folytatott új partnerség iránt, ami kisebb nyomást eredményezett a fiatal nők számára, hogy korán kezdjék el a szexet, és következésképpen később a szexuális debütálást. Ezen hipotézis feltárásához további kutatásokra van szükség a szexuális keveredési mintákról ezeken a helyeken.27 28 A longitudinális adatok ilyen módon történő elemzése szemlélteti a viselkedés változásának tendenciáit. További elemzésekre és modellezésre van szükség ahhoz, hogy a szexuális viselkedésben bekövetkezett változásokat összefüggésbe hozzuk a HIV-prevalencia változásával e populációkban. 6

Számos bizonyíték kapcsolja össze a szexuális partnerek jelentett számát a HIV-fertőzés kockázatával egyéni szinten.29–31 Azonban kevés bizonyíték kapcsolja össze a szexuális partnerek számát a népesség szintjén a HIV prevalenciával Ez már régen megértette, hogy az afrikai férfiaknak nincs több szexuális partnere, mint a férfiaknak másutt.3 A négy különböző HIV-prevalenciaszintű város ökológiai elemzése azt mutatta, hogy a magas kockázatú szexuális viselkedés, beleértve a nagyobb számú szexuális partnerek nem különböztek a négy város között.32 A jelentett partnerek számának korlátozása, mint a szexuális viselkedés hasznos mutatója, arra késztette a kutatókat, hogy a bejelentett szexuális partnerek mennyisége helyett a párkapcsolat típusait és az egyidejűség szintjét elemezzék. 33

A szexuális magatartás és a párkapcsolati adatok gyűjtése számos lehetséges elfogultságnak van kitéve.34 A társadalmi kívánatosság arra ösztönözheti a férfiakat, hogy eltúlozzák a szexuális partnerek számát, míg a házas nők titokban maradhatnak további partnereikkel szemben, bár ez kevésbé alkalmazható Dél-Afrikára, ahol a nők kisebb hányada házas.24 Az egyén szexuális viselkedése idővel változik, és eltérő az egyéneknél nagyobb a szexuális aktivitás és az absztinencia, beleértve a szülés utáni absztinenciát is. Így a jelentett partnerek számának átlagolása egy populáción belül nem fogja pontosan rögzíteni az egyéni szexuális viselkedésben bekövetkező változásokat. Ez az elfogultság idővel megváltozhat, ha a nyomon követés veszteségei nagyobbak azok között, akiknek halála vagy vándorlása miatt nagy a szexuális partnerük száma. 25

Az idők során megfigyelt minták hasonlóságot mutatnak a helyszínek és a longitudinális kohorsz között A tervezés lehetővé teszi a trendek megfigyelését az egyes helyszíneken. Más magyarázó adatok, például a családi állapot és a migrációs minták, amelyek nem állnak rendelkezésre ehhez az összehasonlító tanulmányhoz, felhasználhatók az egyes helyszíneken belüli viselkedésminták további feltárására és annak elmagyarázására, hogy a viselkedés miként kapcsolódik a HIV prevalenciájához. Népességi szinten a szexuális partnerek jelentett száma jelentősen hasonló ezeken a különböző helyszíneken a HIV-fertőzés eltérő szintje ellenére.Ez azt jelzi, hogy a szexuális partnerek számának elemzése nem elegendő a HIV-járvány e helyszíneken mutatkozó különbségeinek magyarázatához, de a partnerek típusának és a partnerség időtartamának részletesebb elemzésére van szükség. A kvalitatív kutatási eredmények szintén hasznosak lehetnek ezen adatok értelmezésében.

A HIV-megelőzési üzenetek ösztönzik az absztinenciát és a házasság hűségét. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a férfiak az utóbbi években csökkentették a szexuális partnerek számát. A férfiak és a nők által jelentett szexuális partnerek száma (mind az életben, mind az elmúlt 12 hónapban) közötti jelentős különbség további kutatásokat igényel ennek a nyilvánvaló eltérésnek az okainak felderítésére.