klinikai jelentősége

Sok rendellenességet autoszomális recesszív módon örökölnek. A legismertebb rendellenességek közé tartozik a cisztás fibrózis, a Tay-Sachs-kór, a sarlósejt-betegség és a thalassemia.

A cisztás fibrózis (CF) autoszomális recesszív rendellenesség, amelyet a CFTR mutációja okoz. gén a 7. kromoszómán található. Ez a szisztémás betegség 1000 fehér születésből körülbelül 1-nél fordul elő, és minden 30 emberből körülbelül 1 hordoz betegségallélt. A CF befolyásolja az exokrin mirigyeket, beleértve a hasnyálmirigyet, az izzadtságot és a nyálmirigyeket, és képtelenséget okoz a klorid kiválasztására a sejtek felszínén. Ez gyakran tüdőfertőzéssel, hasnyálmirigy-elégtelenséggel, sőt meddőséggel járó betegeket eredményez. Ennek a rendellenességnek a hordozói fenotipikusan nincsenek befolyásolva, mivel az egyik funkcionális allélből előállított fehérje mennyisége elegendő kloridion-transzportot biztosít a sejtfelszínen lévő apikális membránokon keresztül. Ezzel szemben a betegeknek két betegségallélük van.

A Tay-Sachs-kór egy másik jól ismert autoszomális recesszív korai kialakulású rendellenesség, amely a HEXA gén mutációjából ered. A HEXA gén a lizoszómákban jelen lévő fehérje hexosaminidáz A-t kódolja. A hexosaminidáz A hiánya gangliozidok felhalmozódását okozza az agyban, és ezáltal agy- és gerinckárosodást okoz. A cisztás fibrózishoz hasonlóan ennek a rendellenességnek a hordozói fenotipikusan nem változnak. Egy vad típusú HEXA allél elegendő hexoszaminidáz enzimet képes előállítani a gangliozidok hasításához az agyban. Ezeket az egyéneket tehát haplo-elégtelennek tekintik, ahol az enzimaktivitás fele elegendő. Azok a személyek érintettek, akiknek két betegségallélje van. Az ebben a rendellenességben szenvedő csecsemők gyakran nem tudják feltartani a fejüket, demenciában, megdöbbentő válaszban, vakságban vagy akár korai halálban is előfordulhat. Ez a leggyakoribb az askenázi zsidó népességben, a francia kanadaiaknál és Louisiana Cajunsnál.

A hemoglobinopátiák is viszonylag gyakori AR-rendellenességek. Az sarlósejtbetegség, valamint az alfa- és béta-thalassemia befolyásolja a hemoglobint és oxigénhordozó képességét. Sarlósejtes betegségben szenvedő betegeknél a mutáció miatt a hemoglobin más alakú, amely nem annyira kedvez az oxigén szállításához. Ezek a hemoglobin molekulák hosszú láncokká polimerizálódnak, amelyek a vörösvérsejteknek sarló formát adnak. Ezeknek a vörösvérsejteknek nincs ugyanolyan deformálhatósága, mint a normál vörösvérsejteknek, és így elakadnak a kis erekben. Az érintett személyek olyan jellegzetes vonásokat mutatnak, mint a splenomegalia, a vérszegénység és a végtagok duzzanata az elzáródott erek miatt. Talasszémiában szenvedő betegeknél az alfa- és a béta-globin láncok relatív termelése megváltozik, ami rontja a hemoglobin molekula összeállítását; így nincs elég molekula az oxigén szállítására. Ezek az egyének jellemzően mikrocitás vérszegénységgel, légszomjjal, hepatosplenomegaliaval rendelkeznek.

A sarlósejtes betegség hiányos dominanciát és haploinsufficiency-t is mutat. Azok a személyek, akik egyetlen betegségallélt (heterozigóták) hordoznak, rendelkeznek egy köztes tulajdonsággal (sarlósejt-tulajdonság), amely fenotípusosan valahol az érintetlen (homozigóta normál allél) és a súlyosan érintett (homozigóta betegségallél, ami sarlósejtes vérszegénységet eredményez) között van. Ezeket az egyéneket nem tekintik teljesen érintetleneknek, ezért hiányos a dominancia. A hemoglobinopátiák a legelterjedtebbek az afrikai populációkban és a szubtrópusi populációkban, ahol a malária burjánzik, mert e gének hordozói védelmet nyújtanak a malária ellen.