Következményesség, Az etikában az a doktrína, miszerint a cselekedeteket következményeik alapján helyesnek vagy rossznak kell ítélni. A következményelvűség legegyszerűbb formája a klasszikus (vagy hedonista) utilitarizmus, amely azt állítja, hogy egy cselekvés helyes vagy helytelen, aszerint, hogy maximalizálja-e az univerzumban az öröm nettó egyensúlyát a fájdalom felett. G. E. következményessége Az “ideális haszonelvűség” néven ismert Moore a szépséget és a barátságot, valamint az örömöt olyan belső javaként ismeri el, amelynek maximalizálására az ember cselekedeteinek kell törekedniük. R.M. “preferenciális utilitarizmusa” szerint. Nyúl (1919–2002), a cselekedetek akkor helyesek, ha maximalizálják a preferenciák vagy vágyak kielégítését, függetlenül attól, hogy milyen preferenciák lehetnek. A konzekvencialisták abban is különböznek, hogy az egyes cselekedeteket annak következményei alapján kell-e megítélni, vagy ehelyett az általános magatartási szabályokat kell-e így megítélni, és az egyes cselekedeteket csak az alapján kell-e megítélni, hogy megfelelnek-e egy általános szabálynak. Az előbbi csoportot “akt-utilitaristáknak”, az utóbbiakat “szabály-utilitaristáknak” nevezik. Lásd még deontológiai etika.