Kérdés: “Mi volt az oka annak, hogy Péter megtagadta Jézust?”
Válasz: Péter Krisztus háromszoros megtagadásának története megtalálható mind a négy evangéliumi beszámolóban: Máté 26: 69– 74, Márk 14: 66–72, Lukács 22: 55–62 és János 18: 15–18, 25–27. De miért tagadná meg a tanítványok főnöke még őt is? Két fő oka volt annak, hogy Péter tagadta Jézust: gyengeség és félelem.
Péter tagadása részben a gyengeségen, az emberi gyengeségen alapuló gyengeségen alapult. Az utolsó vacsora után Jézus elvitte tanítványait a Getsemane kertjébe, hogy megvárja letartóztatását. Azt mondta nekik, hogy maradjanak ébren és imádkozzanak, amíg egyedül megy imádkozni. Amikor visszatért hozzájuk, alvásnak találta őket. Figyelmeztette Pétert, hogy maradjon ébren és imádkozzon, mert bár szelleme hajlandó lehet lenni, teste gyenge. De ismét elaludt, és mire a katonák megérkeztek Jézus letartóztatására, már késő volt imádkozni az erőért, hogy elviselje az elkövetkező megpróbáltatásokat. Kétségtelen, hogy elmulasztotta a saját gyengeségének – az imádságnak – az előteremtését egyetlen eszköznek tulajdonítani, amikor tagadása után keservesen sírt. De Péter megtanulta az óvatosságról szóló leckét, és arra buzdít bennünket az 1Péter 5: 8-ban: “Légy készenlétben, mert ellenfeled, az ördög ordító oroszlánként kóvályog körül, és felfalást keres.” Peter gyengesége miatt pillanatnyilag “felfalták”, amikor megtagadta Urát, mert nem imádsággal készült fel, és alábecsülte saját gyengeségét.
Péter kudarcának második oka a félelem volt. Becsületére legyen mondva, hogy bár az összes többi elmenekült (Márk 14:50), letartóztatása után Péter mégis követte Jézust, de azért tartotta távolságot, hogy ne azonosuljon vele (Márk 14:54). Nem kérdés, hogy a félelem megragadta. Az udvarról figyelte, hogy Jézust hamisan vádolják, megverik és sértik (Márk 14: 57–66). Péter félt, hogy Jézus meghal, és félt a saját életéért is. A világ gyűlölte Jézust, és Péter megállapította, hogy nem volt hajlandó szembenézni azzal a gúnnyal és üldözéssel, amelyet Jézus szenved. Korábban Jézus figyelmeztette tanítványait, valamint minket ma is: “Ha a világ gyűlöl téged, ne feledd, hogy engem utált először” (János 15:18; vö. Máté 24: 9). Péter gyorsan rájött, hogy nem majdnem ugyanolyan merész és bátor, mint amilyet hirdetett, és félelmében megtagadta azt, aki szerette.
Kíváncsi lehetünk arra, vajon miért engedte Jézus, hogy Péter ilyen szerencsétlenül bukjon meg, és megtagadja az ő urát háromszor azon az éjszakán. hogy Sátán engedélyt kért Péter szitálásához, mint a búzát (Lukács 22:31). Jézus könnyedén megvédhette Pétert, és nem engedhette meg, hogy a Sátán szitálja, de Jézusnak magasabb célja volt. Felszerelte Pétert, hogy megerősítse testvéreit (Lukács 22 : 32). Péter nemcsak a többi tanítványt erõsítette, hanem õ lett a jeruzsálemi korai gyülekezet oszlopa, aki másokat arra buzdított és arra tanított, hogy kövessék az Úr Jézust (ApCsel 2). És mind a mai napig erõsít minket az õ levelek, 1. és 2. Péter: Ahogy minden kudarcunknál, Isten is felhasználta Péter sok kudarcát, beleértve a háromat is Krisztus megtagadása, hogy Simontól, a közönséges nevű embertől, a Sziklás Péterré változtassa.