Az angol helyesírás furcsa. Tudjuk. Attól a pillanattól kezdve, hogy megtanuljuk a csendes “e” -t az iskolában, az ártatlan elvárásaink, miszerint a hangnak és a helyesírásnak szépen illeszkedniük kell, kezdenek elhalványulni, és hamarosan elfogadjuk, hogy a “nyolc” rímel a “ate”, a “rímel” a szerelemre , “és” a “szóval úgy hangzik, mint” túl “úgy hangzik, mint” kettő “. Ha néha rövid ideig megállunk, hogy rácsodálkozzunk ezekre az excentrikákra, gyorsan beletörődünk abba a ténybe, hogy okainak kell lenniük – a történelem és az etimológia dolgai, valamint a hangok változása az idő múlásával. Tök mindegy. Angol. LOL. Jobb? Ez az, ami van.

De néha az angol túl messzire teszi, oly pimasz és szégyentelen valamit tesz, hogy “nem engedhetjük csak megcsúszni.” Ez akkor van, amikor vissza kell vetnünk a vállunkat, tedd a kezünket a csípőnkre, és kérdezz, mutass üresen, mi a helyzet az “ezredes” szóval?

Az “Ezredes” kiejtése éppúgy történik, mint a “kernel”. Hogy történt ez? Attól, hogy ugyanazt a szót kölcsönvette két különböző helyről. Az 1500-as években az angol kölcsönvett egy csomó katonai szókincset a franciából, olyan szavakkal, mint lovasság, csecsemő, citadella, kánon és koronel is. A franciák kölcsönvették őket az olaszoktól, majd a háború művészetének uralkodó szakértőitől, de ezzel Colonellót koronellé változtatták.

Miért tették ezt? Disszimilációnak nevezett közös folyamat – amikor egyazon hang két példánya közel áll egymáshoz egy szóval, az emberek hajlamosak az egyik példányt valami másra változtatni. Itt az első “l” “r” -re változott. Az ellenkező folyamat a latin peregrinus (zarándok) szóval történt, amikor az első “r” -et “l” -re változtatták (ma már “spanyol peregrino”, olaszul “Pellegrino”. Az angol zarándokokban az “l” változatot örökölte.)

Miután a disszililált francia koronel eljutott az angol nyelvre, a 16. század végén a tudósok elkezdtek olasz fordításokat készíteni az olasz katonai traktátusokból. Az eredetik hatása alatt az emberek „ezredesnek” írták. században a helyesírás az “l” változatra standardizálódott, de az “r” kiejtés még mindig népszerű volt (később szótagot veszített, a kor-o-nel ker-nel lett). Mindkét kiejtés egy míg a zavart fokozta az a téves elképzelés, miszerint a “koronel” etimológiailag rokon volt a “koronával” – az ezredest néha angolul “koronásnak” fordították. Valójában a gyökér colonna, az oszlop olasz.

Közben a francia visszatért az ezredesre, mind írásmódban, mind kiejtésben. English hátraveti a vállát, csípőre teszi a kezét és megkérdezi, mennyire unalmas?