A harmadik lehetőséget egy másik megállapítás javasolta az átvizsgálásokról, amelyeket az első orvosok nem kommentáltak. Az agy és a gerincoszlop folyadékfürdőben úszik, a koponyában és a gerincvelőben elhelyezkedő tasakban. Ez az agyhártya néven ismert tasak több, kemény, vékony membránból áll, amelyek Gordon szerint megvastagodtak és darabosak voltak. Ez azt a szokatlan állapotot jelezheti, amelyet koponyaűri hipotenziónak neveznek – alacsony nyomás a koponyában -, amely apró folyadékzsebek kialakulásához is vezethet. Leggyakrabban egy gerinccsapolás vagy egy epidurális beavatkozás után figyelhető meg, amelyek során tűt helyeznek a tasakba. Normális esetben a tasak gyógyul, de időnként nem javítja meg önmagát, és a folyadék kiszivárog, ami nyomásesést okoz. Tipikusan a koponyaűri hipotenzió poszturális fejfájást okoz – amelyet helyzetváltozás vált ki.

Gordon azt javasolta, hogy a beteg kezdjen el gyógyszert szedni a migrén megelőzésére, vagy legalább egy hetet szánjon a fájdalomcsillapító gyógyszerek csökkentésére. Ha a fejfájás továbbra is fennáll, az ideggyógyász folytatja, vissza kell térnie, és átgondolják a gerinc- folyadék szivárgás.

3. Megoldás Másnap a beteg az idegsebészhez fordult. Nem volt meggyőződve arról, hogy az apró folyadékzsebek valahogy nem hibásak a fájdalmában. A sebész három órán át elkésett a megbeszélésükről. Késedelmének gyors tudomásul vételével leült a faburkolatú szobába. “Meséljen nekem a fejfájásáról” – utasította. A beteg megismételte történetét, kezdve az edzőteremben a nyaki fájdalommal és a lassan jelentkezik a fejfájás.A hallás után t fejfájást szenvedett a golfpályán, az idegsebész félbeszakította. – Gerincfolyadék-szivárgása van – jelentette ki a nő. “A történeted egyenesen kikerült a tankönyvekből.”

Az idegsebészeti gyakorlatban a titokzatos fejfájással küzdő betegek meglehetősen szokatlanok; mire a legtöbb ember meglátogatja az agysebészt, a diagnózist már felállították. De ez a sebész könnyen meg tudta állapítani a diagnózist; már látta ezt a fejfájást.

Nevet firkált egy cédulára, és átadta a betegnek. “Ez a srác intervenciós neuroradiológus. Megtudja, hol van a szivárgás, és helyrehozza.” Gyors búcsúval távozott a szobából. A látogatás alig 20 percig tartott.

Maga a teszt is egyszerű volt de kényelmetlenül. Az agyhártya-zsákba tűt helyeztek, és kis mennyiségű festéket injektáltak. Ezután a beteget még egy CT-vizsgálatra vitték, amely azt mutatta, hogy a festék a tasakból a külső térbe csöpögött – egyértelmű bizonyíték A helyet megjelölték, és a neuroradiológus a beteg saját vérmintáival elkezdte foltozni. A vér alvadékká koagulál, amely blokkolja a szivárgást és lehetővé teszi az apró könny gyógyulását.

Egy spontán szivárgást egyre inkább felismernek a napi vagy krónikus fejfájás lehetséges okaként. A jelenlegi gondolkodás szerint egyeseknél finom hibája lehet az ezt a drága folyadékot tartalmazó zsáknak, és hogy a gyakran triviális trauma könnyet okozhat. Feltehetően ez a beteg szakította meg a bélést, amikor súlyokat emelt.