Az ortosztatikus létfontosságú jelek a beteg létfontosságú jeleinek sorozata, amelyet a beteg fekvő helyzetben, majd ismét álló helyzetben vesz. Az eredmények csak akkor értelmesek, ha a megfelelő sorrendben hajtják végre őket (a hanyattfekvéssel kezdve). Az ortosztatikus hipotenzió azonosítására használják az ortosztatikus létfontosságú jeleket a triage-orvostudományban, ha a beteg hányással, hasmenéssel vagy hasi fájdalommal jelentkezik; lázzal; vérzéssel; vagy szinkóppal, szédüléssel vagy gyengeséggel. Az ortosztatikus létfontosságú jeleket nem gyűjtik össze ott, ahol a gerinc sérülése valószínűnek tűnik, vagy ha a beteg tudatosságának megváltozott. Ezenkívül elmarad, ha a beteg hemodinamikai instabilitást mutat, ezt a kifejezést általában rendellenes vagy instabil vérnyomás jelzésére használják, de ez a szervek nem megfelelő artériás ellátását is sugallhatja. A műtét után ortosztatikus létfontosságú jeleket is vesznek.

A beteg ortosztatikus hipotenzióval bír, ha a szisztolés vérnyomás több mint 20 Hgmm, a diasztolés vérnyomás több mint 10 Hgmm, vagy a pulzus az állástól számított 3 percen belül percenként több mint 20 ütéssel emelkedik