A platonikus szerelem, két értelemben használt kifejezés, mindkét esetben utalva Platón szimpóziumában a szerelemről szóló beszámolójára.

A szimpózium közvetlen célja – amely azt vallja, hogy a tragikus költő, Agathon tiszteletére megrendezett banketten rögzíti azokat a beszédeket, amelyeket Erosz gyászbeszédében eminens előadók egy csoportja tartott egy banketten. a világ legmagasabb megnyilvánulása a misztikus törekvésben az örök és a szuperkozmikus szépséggel való egyesülés után. A szimpózium Szókratészt annak az aspiránsnak a típusaként ábrázolja, aki elérte az egyesülés célját, és éles ellentétben áll vele. Alkibiadész, aki eladta szellemi születési jogát a világ örömei és ambíciói miatt. A filozófiai érdeklődés középpontjában Szókratész beszéde áll, amelyet vallása szerint Diotima mantineai papnőtől tanult.

A fő érv így foglalható össze: az erosz, a vágyakozó szeretet minden formájában a lélek kinyúlása egy olyan jóhoz, amelyre vágyik, de még nem rendelkezik. A vágyakozó lélek még nincs a jó gyümölcsében. A gyümölcsözés felé tart, ahogyan a filozófus még nem birtokolja a bölcsességet, de utána nyúl. A tárgy, amely ezt a vágyakozó szeretetet minden formában felébreszti, a szépség, a szépség pedig örök. Legdurvább formájában a szép ember iránti szeretet szenvedélye az utódok nemzete általi megszületése, és így a saját állományának megőrzésével elérni a halhatatlanság helyettesítőjét, amelyet a test elérhet. Az örökkévalóság iránti vágy spirituálisabb formája az a törekvés, hogy halhatatlan hírnevet szerezzen egy rokon lélekkel kombinálva, hogy egészséges intézményeket és életszabályokat szülessen. Még lelkibb az a törekvés a választott elmékkel együtt, hogy a filozófiát és a tudományt nemes beszédekkel és gondolatokkal gazdagítsák.

Így a közbeszédben a platonikus szeretet azt jelenti, hogy az emberek között rendkívül szeretetteljes kapcsolat van, amelyben szexuális a közösülés nem kívánatos és nem is gyakorolható. Ebben az értelemben leggyakrabban heteroszexuális kapcsolatra utal. Kiterjesztéssel fel lehet használni a lovagi vagy udvari szeretet azon szakaszának lefedésére, amelyben a nemi érintkezés határozatlan időre elhalasztásra kerül.

A reneszánsztól a 19. század végéig a platonikus szerelem kifejezést alkalmi eufemizmusként is használták a homoszexuális szerelemre, tekintettel az ilyen szerelemhez képest viszonylag toleráns hozzáállásra Platónban, valamint más görög szerzőkben.