MEGBESZÉLÉS

Összesen 104 pancytopenia esetet vizsgáltak. Az életkort, a nemek szerinti gyakoriságot, a panaszokat, a perifériás vérképet, a csontvelő aspirációs keneteket és a pancytopenia különféle okait minden esetben tanulmányozták, és a megfigyeléseket összehasonlították az irodalomban publikált tanulmányokkal.

a betegek életkora 2 és 80 év között mozgott, átlagéletkoruk 42 év volt. A citopéniákat inkább férfiaknál (54,81%), mint nőknél (45,19%) figyelték meg, a férfi-nő (M: F) arány 1,2: 1 volt. Az életkor és a nem megoszlását összehasonlították más vizsgálatokkal, amint a 4. táblázat mutatja.

4. táblázat

Az életkor, a nemek megoszlása a pancytopenia más vizsgálataival összehasonlítva

Krónikus limfocita leukémia / Kis limfocita limfóma

A bemutató tünetek általában vérszegénységnek vagy trombocitopéniának tulajdoníthatók. A leukopenia nem gyakori oka volt a beteg kezdeti bemutatásának, de a rendellenesség folyamán a legsúlyosabb életveszélyt jelenthet. A fizikai eredmények összehasonlíthatók voltak az 5. táblázatban bemutatott más vizsgálatok eredményeivel.

5. táblázat

Fizikai leletek összehasonlítva más vizsgálatok eredményeivel

A hemoglobin, a teljes leukocita szám és a vérlemezkeszám összehasonlítható volt a többi vizsgálatban leírtakkal, amint azt a 6. táblázat mutatja.

6. táblázat

Hematológiai paraméterek összehasonlítása a citopéniák főbb alcsoportjai között

A hiperszegmentált neutrofileket az esetek 51,35% -ában figyelték meg, szemben a Tilak V és mtsai 84,9% -ával. tanulmány, valamint Khunger JM és mtsai. nem mutatott hiperszegmentált neutrofileket megaloblasztos vérszegénységben. Vizsgálatunkban az esetek 52,63% -ában relatív limfocitózist észleltünk aplastikus vérszegénységben, szemben a Tilak V et al. vizsgálatban és 85,71% -ban Khunger JM et al. tanulmány. A 7. táblázat a perifériás vér eredményeinek összehasonlítását mutatja más vizsgálatokkal. div>

Vizsgálatunk során 31 gyermek pancytopeniás esettel találkoztunk; megint a megaloblasztos vérszegénység volt a pancytopenia gyakori oka, amelyet aplasztikus vérszegénység követett. Hasonló eredményeket közöltek Bhatnagar et al. Egy másik vizsgálatban 64 gyermeknél azonosították a pancytopenia diagnózisát. A leggyakoribb esetek fertőző eredetűek voltak (64%), majd hematológiai (28%) és egyéb (8%) etiológiák következtek.

A pancytopeniát okozó különféle diagnosztikai egységek gyakoriságának variációit a különbségnek tulajdonították. a diagnosztikai kritériumok módszertanában és szigorúságában, a földrajzi terület, a megfigyelési időszak, a genetikai különbségek és a myelotoxikus szerek különböző mértékű expozíciója stb. . Ez szöges ellentétben áll tanulmányunk eredményeivel, ahol a pancytopenia leggyakoribb oka a megaloblasztos vérszegénység volt. Hasonló eredményeket figyeltek meg más, Indiában végzett vizsgálatokban is. Ez úgy tűnik, hogy a táplálkozási vérszegénység nagyobb gyakoriságát tükrözi az indiai alanyokban. A 8. táblázat a pancytopenia okait mutatja be más vizsgálatokhoz képest.

8. táblázat

A pancytopenia különféle okai a többi vizsgálatban szereplőekhez képest

A megaloblasztos vérszegénység előfordulása 74,04% volt vizsgálatunkban. 72% -os előfordulásáról Khunger JM és munkatársai számoltak be; és 68%, Tilak V és munkatársai. Bár a csontvelő aspirációs vizsgálata ritka a megaloblasztos vérszegénység gyanús eseteiben, ha a diagnózis nem tűnik egyértelműnek, vagy ha a beteg sürgős kezelést igényel, és haematológiai vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, a csontvelő aspirációja javasolt. Mivel a folsav és a B12-vitamin szintjének becslésére szolgáló létesítmények a legtöbb indiai központban nem állnak rendelkezésre rutinszerűen, a pontos hiány általában nem ismert.

Az aplastikus vérszegénység előfordulása 10% és 52% között változik a pancytopeniás betegek körében. Vizsgálatunkban a hipoplasztikus vérszegénység előfordulási gyakorisága 19% volt, amely korrelált a Khodke K és munkatársai által végzett vizsgálatok megfelelő adataival. és Khunger JM et al., Mindkettő 14% -os előfordulást észlelt. Magasabb, azaz 29,5% -os incidenciáról számolt be Kumar R és munkatársai.

A subleukémiás leukémia 3,85% -os előfordulási gyakoriságával találkoztunk, szemben a Khunger JM et al. Kumar R et al. az aleukémiás leukémia 12% -os előfordulásáról számoltak be. Vizsgálatunkban a pancytopenia volt a közös jellemző; ez korrelált a Kumar R et al. és Khunger JM et al.

Vizsgálatunk során 2 malária esetet tapasztaltunk, amelyek az összes eset 1,93% -át teszik ki – összehasonlítva Khunger JM és mtsai, akik 1% -os előfordulási gyakoriságról számoltak be; Tilak V és mtsai., akik 3,9% -os incidenciáról számoltak be; és Kumar R et al., akik az összes eset 3% -ának előfordulásáról számoltak be. akik 4% -os incidenciáról számoltak be; Tilak V és munkatársai, akik 1,3% -os előfordulást jelentettek; és Khunger JM és munkatársai, akik tanulmányaik során 1% -os előfordulást jelentettek. A jelen páciensek tanulmánya általános gyengeséggel, lázzal és csontos érzékenységgel mutatkozott be. Az ESR 92 mm volt 1 óra végén Westergren módszerével. Plasmablasztok emelkedett N: C (nukleáris-citoplazmatikus) aránnyal, multinuklearitással és maglobulációval láthatók. Terpstra és mtsai > A csontvelő plazmasejtjeinek 50% -a 12 vizsgálatban 54 myeloma multiplexes betegből származik.

Egyetlen tárolási rendellenességről (Niemann-pick betegség) számoltunk be egy 15 – éves fiú, akinek hepatomegalia, splenomegalia és pancytopenia volt. A BM normocelluláris volt normoblastos eritropoezissel. Az aspirált kenet nagy habos hisztociták (Niemann-pick sejtek) összegyűjtését mutatta a kenetben. Kumar R et al., Khunger JM et és Khodke K és munkatársai tanulmányaik során nem számoltak be a tárolási rendellenességről, amely a pancytopenia okozója volt. Az esetek 20% -ában haláleset következett be, amely súlyos pancytopeniának és túlterhelésnek volt köszönhető fertőzések.