Mély a vénás thrombophlebitis (DVT) súlyos tünetmentes és kimutathatatlan állapot, amely tüdőembólia miatt halált okozhat. Ez egy véna részleges vagy teljes elzáródása egy trombussal, másodlagos gyulladásos reakcióval a véna falán. Az egyént veszélyezteti a trombusképződés, ha bizonyos fokú vénás stasis van, hiperkoagulálható vére van és sérülést szenvedett a vénás falakon (1). A DVT egyéb kockázati tényezői közé tartozik még: 40 évnél idősebb életkor, korábbi DVT vagy tüdőembólia története, súlyos műtét (különösen a medence vagy az alsó végtagok), elhízás, a medence vagy az alsó végtagok trauma, pangásos szívelégtelenség, hosszan tartó immobilizáció ( különösen a gerincmag sérülése), valamint ösztrogénpótló kezelések vagy orális fogamzásgátlók alkalmazása (1). Gyógytornászként elengedhetetlen, hogy felismerjük ezeket a kockázati tényezőket pácienseinkben, és tisztában legyünk egy olyan klinikai vizsgálattal, mint például a Homan-teszt.

Homan jele értékeléséhez a páciens térde kinyújtott helyzetben van, és a vizsgáztató erőteljesen dorsiflexálja a páciens bokáját (1) Pozitív jelet jelez, ha a poplitealis régióban a fájdalom és a borjú felkeltődik, amikor a láb dorsiflexed. Úgy tűnik azonban, hogy egyes személyek eltérő véleményen vannak a teszt alkalmazásának módjáról (2,3,5). Ezek az egyének úgy vélik, hogy megfelelően felmérik Homan jeleit, a páciens térdének nyújtott helyzet helyett hajlított helyzetben kell lennie. Úgy vélik, hogy a térd hajlítása a hátsó sípcsont vénáját vonja meg, amely gyulladás esetén a fájdalom tünetét váltja ki. Azonban nem tudják megmagyarázni annak pontos mechanizmusát, hogy a térd meghajlításával hogyan lehetne növelni ezt a vontatást a hátsó sípcsont vénán. A térd hosszfeszültség-kapcsolatának felismerésekor azt hiheti, hogy a térd meghosszabbítása a véna tapadásának növekedését eredményezi.
A Homan-teszt alkalmazásakor a pozitív előjel nem zárja le automatikusan a DVT-t. Valójában pozitív Homan-jel előidézhető olyan tényezők miatt, mint a felszínes flebititek, az Achilles-íngyulladás, valamint a gasztrokróm és a talpi izmok sérülése (1). További állapotok, mint például a herniált intervertebrális lemezek és a rövidített sarokzsinórok, szintén hamis pozitív eredményt adhatnak (2). A negatív Homan-jel viszont nem automatikusan vonja le a DVT hiányát. A comb- és kismedencei vénákban kialakuló trombózist gyakran nehéz felismerni, és a betegek gyakran tünetmentesek maradhatnak (4). Ezt szem előtt tartva elengedhetetlen, hogy a terapeuták megértsék, mennyire megbízható és érvényes Homan jele a DVT kimutatásában.
McLachlin és mtsai tanulmányában. (4), tizenöt súlyosan megbetegedett beteg alsó halálának klinikai eredményeit hasonlítják össze ugyanezen betegek postmortem vénás disszekciójának eredményeivel. Felfedezték, hogy az alsó végtagok közül 12 tartalmaz trombot, 18 pedig nem. A talált trombák kétszer olyan gyakran voltak a comb vénáiban, mint a térd alatt. Ennek a tizenöt egyénnek az alsó végtagjain értékelték Homan jeleit, és a kutatók valódi pozitív, 8% -os és flase pozitív értéket 6% -ra jutottak. A Homan-teszt ezen gyenge megállapításai a térd alatti trombózis ritkaságának tulajdoníthatók ebben a vizsgálatban, és további értelmezéssel azt is fel kell ismernünk, hogy a rendkívül beteg betegek és a postmortem betegek kis mintamérete csökkenthette a teljesítményt. Homan jele statisztikai értelmezésében.
A DVT kimutatására szolgáló másik tanulmányban Cranlet és mtsai. (5) 1333 alsó végtagot (124 személy) tanulmányozott különféle klinikai tünetekkel, beleértve Homan jeleit, és összehasonlította azt a phlebogrammal, a röntgen egyik formájával. Megállapították, hogy Homan jele valódi pozitív, 48% -os és negatív 41% -os értéket kapott. Ez volt a legkevésbé megbízható a trombózis klinikai tünetei közül, amelyeket megvizsgáltak, beleértve az izomfájdalmat, az érzékenységet és a duzzanatot is. Figyelembe kell venni azonban, hogy csak 104 alsó végtagra alkalmazták rájuk a Homan-tesztet, szemben a másik három kategóriában értékelt 133 alsó végtag klinikai tüneteivel. Ez az egyenlő mintanagyságok elmulasztása kevésbé kedvező eredményt eredményezhetett Homan jele statisztikai értelmezésében.
Egy hasonló tanulmányban, amely a phlebográfiát használta a DVT bizonyítékaként, Haeger (6) hasonló, nem ígéretes eredményeket talált olyan klinikai tünetek vizsgálata során is, mint például a pozitív Homan-jel a DVT értelmezésében. Ehhez a teszthez igaz 33% -os pozitív és 21% hamis pozitív értéket talált.Ezt a kísérletet ismét a minta méretének egyenlőtlen használata is sújtja a különböző klinikai tüneti kategóriákban, ami ismét kevésbé kedvező eredményt fog eredményezni a Homan-jel statisztikai értelmezésében.
Bár ezek a tanulmányok hibásak voltak a terv érvényességét fenyegető bizonyos fenyegetések miatt, Homan jelét még mindig pontosan érzékelik érzéketlennek, nem specifikusnak és nem igazán diagnosztizálják a DVT számára. Az irodalom kimutatta, hogy majdnem annyi hamis pozitív eredményt vált ki, mint amennyit valódi pozitív. Ezért nem lehet kizárólag a DVT diagnosztizálására vagy kizárására hivatkozni.
Ennek ellenére Homan tesztje továbbra is fontos eszköz marad az egészségügyben. Mi, mint terapeuták, rájövünk, hogy ezt a tesztet könnyű elvégezni. Így előnyös lehet, ha Homan tesztjét más, a DVT-vel korreláló, kimutatott klinikai tünetekkel együtt alkalmazzuk, például: megmagyarázhatatlan láz vagy tachycardia, izomfájdalom, érzékenység, duzzanat, hőmérséklet-változás és vénás dilatáció. Ezzel növeljük a DVT értelmezésének erejét és képességét. Ez az értelmezés szükségessé teszi a DVT további diagnosztizálását, amelyet pozitív venogram vagy Duppler-áramlás vizsgálat igazolhat duplex képalkotással (7
Amellett, hogy csak a DVT diagnózisára összpontosít, a gyógytornásznak tisztában kell lennie a DVT megelőző intézkedéseivel is. A megelőző terápiás intézkedések magukban foglalják: korai ambuláció (különösen műtét utáni), tartó harisnya vagy rugalmas tömlő felhasználása, passzív vagy aktív mozgástartomány, antikoaguláns gyógyszerek, például heparin, és bármilyen elhúzódó helyzet megelőzése (8). Ezeknek a megelőző intézkedéseknek az alkalmazásával, a DVT kialakulásának kockázati tényezőinek felismerésével és Homan tesztjének a DVT egyéb klinikai tüneteivel együtt történő felhasználásával jelentősen csökkenthetjük annak valószínűségét, hogy betegeink tüdőembóliához vezető DVT-ben szenvednek és a halál.

Utolsó módosítás: 2009. március 8.
Chai Rasavong, MPT, MBA