A köztársaság régiókra (regioni), tartományokra (tartomány) és községekre (comuni) van felosztva. 15 rendes régió és további 5 külön autonómia van megadva. A hétköznapi hatalommal rendelkező régiók Piemont, Lombardia, Veneto, Liguria, Emilia-Romagna, Toszkána, Umbria, Marche, Lazio, Abruzzo, Molise, Campania, Puglia, Basilicata és Calabria. Olaszország tehát regionális államnak tekinthető. A modern régiók megfelelnek a hagyományos területi megosztottságnak. Az öt különleges régió – Szicília, Szardínia, Trentino – Alto Adige, Friuli – Venezia Giulia és Valle d’Aosta – hatásköre az alkotmányos törvények által elfogadott különleges törvényekből származik.

A regionális szervek a kormány a regionális tanács, egy nép által megválasztott tanácskozó testület, amely törvények meghozatalára és közigazgatási rendeletek kiadására jogosult; a regionális bizottság, a végrehajtó testület, amelyet a tanács választ meg saját tagjai közül; és a regionális bizottság elnöke. A regionális bizottság és elnöke köteles lemondani, ha nem sikerül megőrizni a tanács bizalmát. A regionális tanácsokban ritkán, titkos szavazással lehet szavazni.

A nemzeti kormányokban való részvétel a régiók fő feladata: a regionális tanácsok kezdeményezhetnek parlamenti jogszabályokat, javaslatot tehetnek népszavazásokra, és három küldöttet jelölhetnek ki az elnökválasztásokon való részvételre, kivéve a Valle d’Aosta régiót, amelynek csak egy küldöttje van. Ami a regionális jogszabályokat illeti, az öt speciális régió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik bizonyos területeken – például a mezőgazdaságban, az erdészetben és a várostervezésben -, míg a hétköznapi régiók az állami törvényekben meghatározott alapelvek keretein belül rendelkeznek hatáskörrel felettük.

Mind a különleges, mind a hétköznapi régiók jogalkotási hatáskörei bizonyos alkotmányos korlátozások alá tartoznak, amelyek közül a legfontosabb az, hogy a regionális cselekmények ne ütközhessenek a nemzeti érdekekkel. A régiók az állami törvények végrehajtásához szükséges jogszabályokat is elfogadhatnak, ha azok tartalmazzák a szükséges rendelkezéseket. A régiók adminisztratív hatáskörrel rendelkeznek minden olyan területen, ahol jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek. További adminisztratív funkciókat az állami törvények átruházhatnak. A régióknak joguk van tulajdonszerzésre, és joguk van bizonyos bevételek és adók beszedésére.

Az állam ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik a régiók felett. Az illegálisnak mondott regionális törvények érvényességét az Alkotmánybíróságon lehet kipróbálni, míg a céltalannak tartottakat a parlamentben lehet megtámadni. Az állami felügyeleti bizottságok, amelyeket a kormány által kinevezett biztosok vezetnek, ellenőrzik a közigazgatási aktusokat. A kormánynak joga van feloszlatni azokat a regionális tanácsokat, amelyek az alkotmánnyal ellentétesen jártak el, vagy megsértették a törvényt. Ilyen esetben a választásokat három hónapon belül meg kell tartani.

A kommün szervei, a legkisebb önkormányzati egység a nép által választott kommunális tanács, a közösségi bizottság vagy a végrehajtó szerv, valamint a polgármester . A kommunáknak joguk van korlátozott helyi adókat kivetni és beszedni, és saját rendőrségük van, bár hatáskörük sokkal alacsonyabb, mint az országos rendőrség által gyakorolt. A községek rendeleteket adnak ki és működtetnek bizonyos közegészségügyi szolgáltatásokat, és felelősek az olyan szolgáltatásokért, mint a tömegközlekedés, a szemétszállítás és az utcai világítás. A régiók bizonyos mértékben ellenőrzik a községek tevékenységét. A kommunális tanácsokat fel lehet bontani a közrend vagy a kötelességeik folyamatos elhanyagolása miatt.

A tartományok szervezete – a régiók és a községek között félúton lévő egységek – analóg a községek szervezésével; mindegyiknek vannak tanácsai, bizottságai és elnökei. 1990 óta számos törvényt, amely módosítja e helyi autonómia szervezetét, nagyobb decentralizáció irányába vezetik be.

Vannak olyan központi kormányzati tisztviselők, akiknek feladatai a helyi kormányzás körében vannak. Ide tartozik az egyes régiók kormánybiztosa, aki felügyeli az állam által végzett adminisztratív feladatokat, és összehangolja azokat a régió által végzett feladatokkal; az egyes tartományokban lakó prefektus, aki felelős a központi kormányzat parancsainak végrehajtásáért, és ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik a tartomány szervei és a községek felett; és a questore, aki az állami fenntartású rendőrség tartományfőnöke.

Egyes helyi önkormányzati tisztviselőknek központi kormányzati feladataik is vannak: köztük a regionális bizottság elnöke, aki az állam által a régióra átruházott igazgatási feladatok irányításával meghatározott állami feladatot lát el; és egy község polgármestere, aki a központi kormány megbízottjaként nyilvántartja a születéseket, a haláleseteket, a házasságokat és a migrációkat, fenntartja a közrendet (bár a gyakorlatban ezzel a nemzeti rendőrség foglalkozik), és vészhelyzetek esetén közegészségügyre, városrendezésre és a helyi rendőrségre vonatkozó rendeleteket ad ki.