Reynolds-szám a folyadékmechanikában annak kritériuma, hogy a folyadék (folyadék vagy gáz) áramlása abszolút egyenletes (áramvonalas vagy lamináris), vagy átlagosan állandó, kis bizonytalan ingadozások (turbulens). Amikor a Reynolds-szám kisebb, mint körülbelül 2000, a csőben áramló áram általában lamináris, míg 2000-nél nagyobb értéknél az áramlás általában turbulens. Valójában a lamináris és a turbulens áramlás közötti átmenet nem a Reynolds-szám meghatározott értékénél, hanem általában 1000 és 2000 között kezdődő és felfelé 3000 és 5000 közötti tartományba esik.

1883-ban Osborne Reynolds brit mérnök és fizikus bemutatta hogy a csőben a lamináris áramlásból a turbulens áramlásba való átmenet függ egy matematikai mennyiség értékétől, amely megegyezik az átlagos áramlási sebességgel, amely a cső átmérőjének és a folyadék tömegsűrűségének és az abszolút viszkozitásának a hányadosa. Ez a matematikai mennyiség, a dimenziók nélküli tiszta szám, Reynolds-számként vált ismertté, és ezt követően más típusú áramlásokra alkalmazták, amelyek teljesen zártak, vagy amelyek egy folyadékba teljesen belemerült mozgó tárgyat tartalmaznak.