Angolul a latin sic szó, vagyis így vagy úgy, általában idézett részeken belül használatos, és ez azt jelzi, hogy az idézett szöveget pontosan úgy reprodukálják, ahogyan az eredetiben jelenik meg. Hasznos lehet, ha olyan forrásból idéz, amely helyesírási vagy nyelvtani hibákat tartalmaz, és meg akarja győződni arról, hogy az olvasók tudják, hogy a hibák nem a tiéd. Lehet, hogy a Sic dőlt betűvel van megírva (bár gyakran nem), és általában zárójelben szerepel az idézet között.

A következő példákat másoljuk a kapcsolt forrásokból, és nem adtuk hozzá a sic vagy az idézőjeleket:

Davist “méhpusztító eszköz” és “hamis állítás – megsemmisítő eszköz” miatt vádolták.

A déli órákban Hernandez üzenetet küldött támogatóinak a Facebookon. Azt mondja: “Szeretnék nyilvánosan köszönetet mondani mindenkinek, aki annyira támogatott engem és a családomat az elmúlt napokban …”

A vállalat pólót ad le lányoknak, a következő nyelvtanilag helytelenül fényes ezüst betűvel írt mondat: “Ha egyedülálló, én is.”

Bár a sic hasznos, csak akkor kell vigyáznunk arra, hogy csak akkor használjuk, ha biztosak vagyunk abban, hogy az eredeti szöveg hibája valóban tévedés, ne feledje, hogy az angol különböző fajtáinak egyes betűi eltérőek. Emellett nem szükséges használni a sic-et, ha egy régi szövegből idézünk, amelynek nyelve nyilvánvalóan archaikus.

Itt például idézéskor az Egyesült Királyság UNICEF-honlapján az író nyilvánvalóan nem veszi észre, hogy a tanult angol nyelvben nagyon jó forma:

”Nesbitt megtanulta, hogyan Az UNICEF ezeknek a gyerekeknek lassan sikerült visszatérniük a normális élet látszatához. ”

Ettől a BBC írója tájékozatlanná válik.