Tóra, a judaizmusban, a legtágabb értelemben, az Izraelnek, a zsidó népnek adott isteni kinyilatkoztatás lényege: Isten kinyilatkoztatott tanítása vagy útmutatása az emberiség számára. A “Tóra” jelentése gyakran korlátozódik a héber Biblia (Ószövetség) első öt könyvére, amelyet törvénynek (vagy kereszténységben Pentateuchnak) is neveznek. Ezek a könyvek hagyományosan Mózesnek, a eredeti kinyilatkoztatás Istentől a Sínai-hegyen. A zsidó, római katolikus, keleti ortodox és protestáns kánonok egyetértenek sorrendjükben: Genezis, Exodus, Leviticus, Numbers és Deuteronomy.

További információ erről a témáról

bibliai irodalom: A héber kánon

… három részlegének neve : Tóra (utasítás vagy törvény, más néven Pentateuch), Neviʾim (próféták) és Ketuvim …

Az írott Tórát a Biblia első öt könyvének korlátozott értelmében az összes zsidó zsinagóga megőrzi a bárka belsejében található kézírásos pergamen tekercseken törvény. Eltávolítják és különös áhítattal térnek vissza a helyükre. A Tóra olvasmányai a zsidó liturgikus szolgálatok fontos részét képezik.

A Tóra kifejezés a teljes héber Biblia megjelölésére is szolgál. Mivel egyes zsidók számára a szóbeli hagyományok útján átadott törvények és szokások Isten Mózesnek adott kinyilatkoztatásának részei, és alkotják a “szóbeli Tórát”, a Tóra úgy értendő, hogy magában foglalja mind a szóbeli törvényt, mind az írott törvényt.

Egyesek a szóbeli és az írásbeli törvény rabbi kommentárjait és értelmezéseit a szent szóbeli hagyomány kiterjesztéseként tekintik, így a Tóra jelentését tovább bővítve a zsidó törvények, szokások és szertartások egészének kijelölésére. Halakhah is.